Iskoláink múltja

Iskoláink múltja szorosan összefügg a kolostor múltjával, ugyanis kezdetben ez adott helyet az iskoláknak.

A mai Váci u. 47. szám alatti zárda helyén ősi domonkos rendi kolostor állt, mint Pest legrégibb szerzetesháza. Ferrari Zsigmond Domonkos történész szerint 1230-ban alapították. 1242 után újjáépítették a templomot és kolostort, amely IV. Béla kitüntetett helye volt. 1308-ban ezen a helyen kiáltották ki Károly Róbertet (második rákosmezei országgyűlés után) királlyá.

A török térhódítás és az 1716-os tűzvész után a domonkosok ismét birtokba vehették jogos tulajdonukat, egészen 1784-ig, amikor II. József a kolostorokat feloszlatta, és csak néhány tanítással és betegápolással foglalkozót engedélye¬zett. Így kerültek az angolkisasszonyok a Váci utcába.

A rendi krónika szerint 1787. október 15-én nyílt meg Pesten az úgynevezett külső iskola összesen 262 tanulóval.

A külső elemi kiegészítésére 1792-ben úgynevezett Munka-iskolát alapítottak. A kor szükségleteinek megfelelően fejlődött, és az akkor magasabb szintnek megfelelő műveltséget nyújtotta. A nyelvoktatás, tánc, zene tanulása természetes volt. Erről sajnos nem hivatalos tantervek, hanem fontos személyek (király, hercegprímás, stb.) látogatásakor adott műsorok tanúskodnak.

Ugyancsak külön fejezet idézi fel Liszt Ferenc és az Intézet kapcsolatát. Ő szólaltatta meg először az 1880. március 11-i hangversenyen új Bösendorfer zongoránkat.

Felvetődik a kérdés a tanítás nyelvét illetőleg. Bár országszerte a német nyelv volt általános, Intézetünkben már 1860-tól magyarul is tanítottak. Schreiber Janka akkori rendi és iskolai vezető szorgalmazta ezt. Ő vezette be a Népoktatási törvényt az Intézet iskoláiban már 1868-ban.

Időközben a Váci utcai ház kicsinek bizonyult az oktatási feladatok ellátására. Ernyei Anna főnöknő megkezdte az új nagyméretű iskola építését. 1893. október 1-én szentelték fel a mai Irányi – Molnár utcai nagyméretű iskolát. Ekkor már évek óta működött Intézetünkben a tanítónőképző, amelyet 1854-56 között szerveztek. Az országban égetővé vált a pedagógusképzés. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium a rendet bízta meg az új iskolatípus létrehozásával. 1856. november 5-én tehát megnyílt az iskola. Ez volt az országban az első tanítónőképző. Két évfolyamból állott. Szervezete megegyezett a férfi képzőével. 1868-ig a tanítás nyelve német volt, ezután magyar. Elméleti és gyakorlati tantárgyakat tanultak, a vizsga is két fordulóban történt. 1948-ig ugyanezen a helyen működött az öt osztályosra bővült tanítónőképző, amely négy osztályos polgári iskolára épült.

Az első világháború előtt és alatt szorgalmasan működött a hajdani Munkaiskolából kifejlődött Felső Leányiskola , amelyből szintén még a háború ideje alatt alakult a Leánygimnázium .