Comenius kapcsolat - Theatre project - Budapest, Ríga, Istambul, Slatina, Varsó

Münster

(képek a "Münster" szóra kattintva láthatók, nemsokára ismertető, beszámoló is olvasható lesz ugyanitt)

Testvériskolai látogatás Münsterben 2011. szept. 23. - okt. 2.

Münster 2011 - A program, ami hangulatba hozott

Szeptember 23-án, a pénteki Szent Gellért mise után indultunk Münsterbe - már mindannyian vártuk ezt a napot, hiszen tudtuk, hogy ez most nagyon nagy buli lesz (szeptember végén 20+ fok!!!)- és igazunk is lett. Először vonattal kimentünk a reptérre, majd kb. 1 órás várakozás + másfél óra repülőút után már meg is érkeztünk a dortmundi reptérre, ahol már pár lelkes szülő és a program németországi vezetője - Piroska várt minket - ők vittek el végül a münsteri "Marienschule" (Mária-iskola) leánygimnáziumba, ahol ismét találkozhattunk cserepartnereinkkel és meg is kezdhettünk a kötelező városnézést. Én itt tudtam meg, hogy a 9 napos programom a többiekétől picit eltérő lehet, hiszen a fogadó családom rögtön másnap - szombaton - egy családi szülinapra fog menni, a nagypapa lett 78 éves, és eldönthetem, hogy az iskolai programon, vagy inkább a családi ünneplésen szeretnék-e részt venni. Naná, hogy a család mellett döntöttem, mert nagyon szeretem az ilyen rokoni összejöveteleket és végre modellezhettem is egy kicsit, hogy hogy is néz ki egy ilyen alkalom a (nyugat)németeknél.
Mindent összevetve az egyik legjobb napom volt a szombati, az összes családtag/rokon nagyon helyes volt és szerencsére érthetően beszéltek, ami jelentősen megkönnyítette a dolgom, meg persze engem se kellett félteni, hiszen szeretek sokat beszélni. Külön öröm volt számomra, hogy az egyik nagymama kis kedvence lehettem, mivel hosszú idő után végre jött egy távolabbi vendége, aki tudta, hogy Németország térképén hol helyezkedik el  a falu, ahol éppen voltunk. A többiek ezalatt egy friss levegős, biciklis szabadidő napot tudhattak maguk mögé.

Vasárnap szintén "családi nap"-ként szerepelt a programban, pár cserediákkal (magyarok és németek is) elmentünk egy jót bowlingozni, majd letesztelhettük a környék legjobb cukrászdájának termékeit. Ezen hétvége alatt hála a vendégszeretetnek kénytelen voltam annyit enni, hogy már jóformán járnom is óvatosabban kellett. Hát - gondoltam - ez eddig kezdetnek nem rossz, jöhet a munkahét! :)

Hétfőn délelőtt a tanórákon vettünk részt, délután pedig a belváros körüli zöld területen, az ún. Promenadén biciklizhettünk, itt szeretném leszögezni, hogy Münster egy jópofa, egyedi, jól megépített, megújuló és persze gyönyörű város, az utcaképeket pedig alapvetően fák és biciklizők uralják.
Kedden ismét a tanítást szemlélhettük, (egyre tevékenyebben) majd elkezdtük szervezni a hamarosan bekövetkező Kölni kiruccanásunk részleteit. Délután a városházán fogadtak minket, ahol megtekinthettük na Friedensaal-t, (békekötőterem) amelynek érdekessége, hogy többek között itt ismerték el hivatalosan Hollandiát - de már pápa, sőt, dalai láma is járt már falai között. Este még egy laza mozizással vezettük le a napot, ahol közelebbről barátkozhattunk többek között az édesített popcorn fogalmával.
Szerdán a tanítás és a helyi székesegyházban eltöltött mise után Münster egyik legrégebbi épületét, a Zwingert nézhettük meg idegenvezetéssel belülről, ami a régi városfal egy bástyája és börtöntől a művészlakig bezárólag már szinte mindenre használták. Este 6-ra magyar est szerepelt a programlapon, melyet az érdeklődő német szülők tekinthettek meg. A közös néptánc és a Tokaji magától értetődő.
Csütörtök a kölni kirándulás napja volt, ide csak mi magyarok mentünk és nagyon jó hangulatban telt. A várost majdnem madártávlatból nézhettük a dóm déli tornyából, melyet hatszáz(!) évig építettek és a középkori világ legmagasabb épülete volt. Elképesztő emberi munka eredménye, mely mindannyiunkat lenyűgözött, ezután pedig áldozhattunk "a konzum oltárán" is, ugyanis a közös büfézés után fakultatív időtöltés következett, melyet alapvetően a bevásárlóutcák beható tanulmányozásával tettünk emlékekkel gazdaggá, de persze megnéztük a Rajnát is.
Péntek: Ha jól emlékszem, ezen nap  délelőttjén látogattunk meg (magyarok) egy helyi általános iskolát, ahol egy nyílt óra keretében a diákok kérdéseket tehettek fel nekünk Magyarországról, majd megtekintettük a plakátot, melyet egy 10-12 évesekből álló csoport készített. Volt rajta Tokaji bor, Balaton, magyar forint, BKV bérlet - minden ami kell. A délután a többieknek családi-, nekem pedig a költözés napja volt, mivel egyik cserepartneremtől a másikhoz költöztem a hétvégére, hogy így mindkét családot megismerhessem. Ezt az estét szintén a csoporttól külön utakon töltöttem, ugyanis új fogadó-családom portugál származású és ennek okán meghívtak közösségük pénteki "portugál-partyjába" ahol a majdnem egész éjszakás tánc mellett nagyjából kötelező érvénnyel kellett fennhangon hirdetni, hogy a "mézédes és finom" portugál sörök mennyivel jobbak mint a "vízízű (és persze egyáltalán nem ismert) német kotyvalékok" melyeket az ember a kutyájának se szívesen adna (vigyázat, irónia). Végre számot adhattam a létező tánc-, és nem létező portugál nyelvtudásomból! (ezúton is üdv a művészeti nevelésként táncra járóknak)
Szombaton az egész banda vurslizott egy hatalmasat, az egész napunkat lefedte a zseniálisan kitalált program, mely szerint a közeli "movie park"-ba megyünk, ami röviden leírva egy hatalmas élmény/kalandpark, kicsit nagyobb méretekkel, mint a budapesti vidámpark, amit jelzett a parkoló autók összetétele is: sok rendszámról le tudtuk olvasni, hogy több mint 600 kilométert tettek meg ezért az élményért - nekünk szerencsére csak ~egy óra vonatútba fájt.
Vasárnap azonban elérkezett a búcsú ideje, amire a már említett Piroska kertjében, grillezés keretében került sor, majd az egyre készségesebb szülők kivittek minket a dortmundi reptérre. A repülőút érdekessége, hogy este 9 körül érkeztünk meg Pestre és láthattuk a fényben úszó főváros impozáns látványát, amely megkoronázta az egész utunkat.

Mindent összefoglalva állíthatom, hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal lettem gazdagabb, melyekre mindig emlékezni fogok. Nagy szerencsénk volt, hiszen az első naptól az utolsóig nagyon jó, példátlanul meleg időnk volt, így nem kellett panaszkodnunk és magától értetődően suli sem volt. Leszögezném továbbá, hogy ez a csereprogram az egyik, ha nem legjobb vállalkozás amiben a Ward részt vesz és remélem, hogy még sok ehhez hasonló út kerül megrendezésre, mert  valóban nagy lelki, hangulati és szellemi tölteteket ad a diákoknak, melyekől erőt meríthetnek az egyre szürkébb hétköznapok során. Akinek a program felkeltette az érdeklődését, annak üzenném még egyszer hangsúlyozottan, hogy próbálja ki mindenképp, NAGYON megéri! Köszönöm az olvasást:

Rauschenberger Máté - 12/A

Ungarn in Münster

Zum zweiten Mal fand diesen Sommer der Austausch mit dem Ward Mária Gymnasium in Budapest statt. Nach dem Besuch der Ungarisch-AG  in Budapest im Juni lernten 13 ungarische Schüler und Schülerinnen vom 18.9.- 28.9. mit ihrem Lehrer Gyuri Hetyey die Marienschule und Münster kennen.  Gemeinsam mit den deutschen Austauschpartnern  wurde u.a.  eine Kanutour auf der Werse unternommen, Münster erkundet, ein Ausflug ins Ruhrgebiet  (Bergbaumuseum in Bochum und Folkwang Museum Essen).

Abgeschlossen wurde der Besuch am letzten Abend mit einem ungarischen Abend für alle interessierten Schüler, Eltern und Lehrer, der von der ungarischen Seite vorbereiten wurde. Mit gemeinsamen ungarischen Volkstanz, ungarischer Küche und Vorführungen brachte die ungarische Gastgruppe etwas „Magyarország“ in die Marienschule.

Herzlichen Dank an Herrn Hetyey und Frau Haenlein, die den Austausch vorbereitet haben.

Piroschka Haenlein